2. fejezet- First Day

2. fejezet- First day

(Hanna szemszöge)

Reggel álmosan elindultam az iskola felé vezető úton. Judith néni írt nekem egy térkép szerűséget, hogy juthatok el odáig. A főbejáratnál összefutottam egy lánnyal aki épp egy másiktól köszönt el. Tudtam ki ő, hallottam már, hogy Katherine változtatta át, de nagy szerencsémre ő nem tudta, hogy én kivagyok talán ezért is jött oda hozzám bemutatkozni:
- Szia! Caroline vagyok és látom, hogy új vagy mivel még nem láttalak. Ez az első napod?
- Igen, nem rég költöztem ide.
- Na akkor ez remek alkalom lesz, hogy körbevesselek! Gyere utánam, van még úgy fél óránk addig meg tudom mutatni a suli összes zugát! – mindeközben mosolygott ami már egy kissé kezdett zavarni. Megmutatta az első illetve a második emeletet, és a vége felé már nem figyeltem rá. Megpillantottam ugyanis két lány akik épp azon fáradoztak, hogy a beszélgetésüket seni ne hallja meg. Nekem persze több sem kellett hozzá, elkezdtem figyelni a mondanivalójukra és már könnyedén hallottam őket, ez is az egyik vámpír- tulajdonság:
- Meg kell találnunk Stefan-t, Bonnie! Ez most a legfontosabb. Mit vársz, hogy majd suliba jövök és úgy teszek mintha el ment volna nyaralni?
- Nem, persze hogy nem, de nem tehetünk semmit. Még én sem tudom őt megtalálni!
Tovább már nem figyeltem, mert láttam, hogy Caroline épp feléjük vezet úgyhogy a beszélgetésüket befejezték. Viszont tisztában voltam vele, kiről beszélnek. Stefan. Én ismertem őt és ő is ismert engem. Sürgősen ki kell derítem mi történt vele!
- Sziasztok csajok! Nézzétek kit találtam: egy új lányt, most költözött a városba. Mit is mondtál, hogy hívnak?
- Mi, én nem is mondtam… amúgy Hanna.
- Örülök a találkozásnak, Hanna! – nyújtottam felém a kezét, Bonnie. Nem engedhettem, hogy megérintsen, mert rögtön rájött volna, hogy ki vagyok, úgyhogy csak szívélyesen mosolyogtam rá.
- Ő Bonnie, ő pedig Elena! – fejezte be Caroline a mondanivalóját. Elena. Hallottam már róla, hogy pont úgy néz ki, mint Katherine, de alig akartam elhinni. Most viszont, hogy itt áll előttem teljes pompájában az ájulás kerülgetett.
- Szia, Hanna, örülök, hogy találkoztunk! – mosolygott rám Elena. Nem éreztem, hogy bármelyik pillanatban megtámadhatná a körülöttünk lévő embereket, se azt a vér- éhséget ami belőle szokott áradni. Caroline a többi barátainak is bemutatott, de én még mindig hallgattam Bonnie-ék beszélgetését.
- Nem tudjuk megtalálni Stef… - nem fejezte be, mert megszédült és a homlokához emelte a kezét majd aggodalmasan megszólalt:
- Érezted ezt?
- Mégis mit? Jól vagy, Bonnie?
- Egy vámpír… egy vámpír van itt akit nem ismerünk! – kicsit feltámadtak a védekező ösztöneim, de tudtam, hogy nem engem érez, mert ahogy sikerült úgy nyomtam el magamban, hogy mi is vagyok.
- Gyorsan meg kell találnunk! Arról jött az érzés! – mutatott balra. Mi Caroline-nal pont jobbra álltunk így már biztos lehettem benne, hogy nem engem érez. Elkezdett gyors lépésekkel az ebédlő felé tartani és szinte mindenkihez hozzáért hátha érez valamit. És akkor meglátta őt, és én is. Ott állt az ebédlő és a folyosó között, mosolyra húzott szájjal, Bonnie-t figyelve.
- Klaus! – szólalt meg elcsukló hangon Bonnie.
- Ó, a Bennett boszorka. Látom már erősséget is gyűjtöttél! – pont a szemembe nézett, tudtam, hog nekem mondja.
- Bocsi, Caroline nekem most mennem kell! Sziasztok! – köszöntem el  a körülöttünk ácsorgó embertől. Futásnak eredtem egyenesen ki a főbejáraton ahol még olyan büszkén jöttem be. Ez az igazi, első nap…

1. fejezet- I arrived

1. fejezet- I arrived

(Hanna szemszöge)

- Most vagy soha! – mondtam magamban a mondatot Mystic Falls határa előtt a kocsimban.  Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer majd visszajövök oda ahol miden kezdődött. Oda ahol most az emberek semmibe vesznek és még csak a nevemet sem tudják. Még egy 100 évvel ezelőtt elhatároztam azt magamban, hogy soha többé nem fogom átlépni ezt a hátért, de most mégis rátapostam a gázra és átszáguldottam az erdő mellett. A városba beérve minden hely megváltozott, más lett. Új boltok nyíltak, új  házak épültek és ami a legfontosabb volt számomra, hogy új emberek laktak itt. Behajtottam a Marple street- re ahol még állt az egyik rokonom háza. Még egy héttel ezelőtt szóltam neki, hogy visszajövök úgyhogy gondoskodjon róla, hogy ne legyen semmiféle fennakadás az iskolában és egyéb közhelyeken. A kapu nyitva volt így gond nélkül mentem be, leparkoltam az autómmal és elkezdtem felfelé sétálni a verandán. Kopognom sem kellett, nem mintha akartam volna.
- Judith néni! – talán a megszólítás nem volt a legjobb. Fogalmam sem volt róla Judith néni hány éves, olyan 40 körül lehetett. Volt egy fia, Breed akit még innen lentről is hallottam úgyhogy nem volt szükség a vámpír- hallásomra.
- Hanna, végre megérkeztél!- boldogan szaladt le a lépcsőről és  nyakamba vetette magát. A hosszú sötét haja teljesen betakarta az arcomat. Egy vörös szoknyát viselt, zöld pólóval, ami nem volt  a legjobb összeállítás.
- Köszönöm, hogy befogadtok egy időre, szükségem van erre!
- Igazán nincs mit ez a legkevesebb amit tehetünk érted! – fogalmam sem volt mitől szeretett most ennyire belém.
- Minden iskolai holmit beszereztem, holnap reggel már vár rád a Mystic Falls-i gimnázium!
- Köszönöm a sok segítséget!
- Gyere körbevezetlek a házban!
Először is az alsó szintem mutatatta meg a konyhát amiből sugárzott a melegség a sárga- barna falaknak köszönhetően. Utána következett a lenti mosdó ami szintén melegséget adó sötét- kék színekbe burkolózott. Az emeletre felérve ugyanilyen stílus fogadott. A szobám elég nagynak ígérkezett, egy ággyal egy kanapéval, egy számítógép és tv-vel. Még ülön fürdőszobám is volt.
- Hogy tetszik a szoba?
- Nagyon szép, köszönöm Judith néni!
- Na nekem viszont most mennem kell, randim lesz a főnökömmel. – vigyorgott.
- Sok szerencsét hozzá. – adtam egy mosolyt vissza neki.
Judith néni lefelé menet még gyorsan beszólt Breed-nek, hogy fél óra múlva feküdjön le, mert én fogok figyelni. Csak azt nem tudta, hogy én bizony senkit nem figyelek, az emberek rám szoktak figyelni, nem én rájuk. Breed meglátta, hogy épp őt nézem amíg gondolkozok így hát felállt és becsapta az ajtót. Mivel már elég késő volt (Hanna este 10 fele érkezett Mystic Falls-ba) gondoltam lefekszem aludni, hogy holnap minél kipihentebben kezdjem az első napot. Nem vártam, de ha már itt bujkálok, muszáj volt beilleszkednem. Hamar a szememre jött az álom, mert elég sokat idegeskedtem ma. Mystic Falls, megérkeztem.

Nyitás

Sziasztok!
Ezennel hivatalosan is kinyitom a tvd-lovesuck.blogspot.com című oldalt. Remélem tetszeni fog a fanfiction amit írok és sokan fogjátok olvasni. :) Hanna Pierce-ről fog szólni ami remélem nem meglepő. A diziről, csak annyit, hogy nekem nagyon tetszik, jók a színei és a képei. Elég egyszerű lett, e nézhető. Hamarosan jövök az első fejezettel addig is várjatok és komizzatok az oldalt (szereplők alatt) lévő csetben és hozzászólásokban! :)