1. fejezet- I arrived

1. fejezet- I arrived

(Hanna szemszöge)

- Most vagy soha! – mondtam magamban a mondatot Mystic Falls határa előtt a kocsimban.  Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer majd visszajövök oda ahol miden kezdődött. Oda ahol most az emberek semmibe vesznek és még csak a nevemet sem tudják. Még egy 100 évvel ezelőtt elhatároztam azt magamban, hogy soha többé nem fogom átlépni ezt a hátért, de most mégis rátapostam a gázra és átszáguldottam az erdő mellett. A városba beérve minden hely megváltozott, más lett. Új boltok nyíltak, új  házak épültek és ami a legfontosabb volt számomra, hogy új emberek laktak itt. Behajtottam a Marple street- re ahol még állt az egyik rokonom háza. Még egy héttel ezelőtt szóltam neki, hogy visszajövök úgyhogy gondoskodjon róla, hogy ne legyen semmiféle fennakadás az iskolában és egyéb közhelyeken. A kapu nyitva volt így gond nélkül mentem be, leparkoltam az autómmal és elkezdtem felfelé sétálni a verandán. Kopognom sem kellett, nem mintha akartam volna.
- Judith néni! – talán a megszólítás nem volt a legjobb. Fogalmam sem volt róla Judith néni hány éves, olyan 40 körül lehetett. Volt egy fia, Breed akit még innen lentről is hallottam úgyhogy nem volt szükség a vámpír- hallásomra.
- Hanna, végre megérkeztél!- boldogan szaladt le a lépcsőről és  nyakamba vetette magát. A hosszú sötét haja teljesen betakarta az arcomat. Egy vörös szoknyát viselt, zöld pólóval, ami nem volt  a legjobb összeállítás.
- Köszönöm, hogy befogadtok egy időre, szükségem van erre!
- Igazán nincs mit ez a legkevesebb amit tehetünk érted! – fogalmam sem volt mitől szeretett most ennyire belém.
- Minden iskolai holmit beszereztem, holnap reggel már vár rád a Mystic Falls-i gimnázium!
- Köszönöm a sok segítséget!
- Gyere körbevezetlek a házban!
Először is az alsó szintem mutatatta meg a konyhát amiből sugárzott a melegség a sárga- barna falaknak köszönhetően. Utána következett a lenti mosdó ami szintén melegséget adó sötét- kék színekbe burkolózott. Az emeletre felérve ugyanilyen stílus fogadott. A szobám elég nagynak ígérkezett, egy ággyal egy kanapéval, egy számítógép és tv-vel. Még ülön fürdőszobám is volt.
- Hogy tetszik a szoba?
- Nagyon szép, köszönöm Judith néni!
- Na nekem viszont most mennem kell, randim lesz a főnökömmel. – vigyorgott.
- Sok szerencsét hozzá. – adtam egy mosolyt vissza neki.
Judith néni lefelé menet még gyorsan beszólt Breed-nek, hogy fél óra múlva feküdjön le, mert én fogok figyelni. Csak azt nem tudta, hogy én bizony senkit nem figyelek, az emberek rám szoktak figyelni, nem én rájuk. Breed meglátta, hogy épp őt nézem amíg gondolkozok így hát felállt és becsapta az ajtót. Mivel már elég késő volt (Hanna este 10 fele érkezett Mystic Falls-ba) gondoltam lefekszem aludni, hogy holnap minél kipihentebben kezdjem az első napot. Nem vártam, de ha már itt bujkálok, muszáj volt beilleszkednem. Hamar a szememre jött az álom, mert elég sokat idegeskedtem ma. Mystic Falls, megérkeztem.